1. |
Intro
01:28
|
|||
2. |
Az éjszaka magánya
12:37
|
|||
|
Egy kopár őszi erdő, rögös ösvényén,
Eltévedt egy lélek, az élet mezsgyéjén,
Vak magánya hívta, elveszett mit várt,
S az erdő lombja közben, örült táncot járt…
Teste még nem fagyott, de szenvedőn búcsúzott,
Mindattól a kíntól, mit az élettől kapott,
S előtűnt a Hold, már éjfél felé járt,
Az erdő szelleme pedig, csak az ö lelkére várt…
Hamuvá lett mind ami múlt,
Ez a Föld túl nehézzé vált,
Porból lettél és porba jutsz,
Áldozz az élet oltárán…
Szédítő ez a lét, egy örök körforgás,
Amelyből nincs kiút, sem benne megnyugvás,
Nehéz lehet egy kő, de még nehezebb a bánat,
Mely’ reá borult most, az éjszaka vándorának…
Árnyak veszik körül, ez az éjszaka már fáj,
Elfojtott sikolyával, a reggel magányt talál,
Volt neki egy álma, miben csak ö hitt egyedül,
Mert a legszebb álom az, ami sohasem teljesül…
|
||||
3. |
Boszorkánytánc
13:17
|
|||
4. |
Eltűnt, elveszett
12:53
|
|||
|
Eltűnt az élet, az átkos nyomor,
Elveszett minden a komor múltból,
Eltűnt a béke, mi jót ölelt számodra,
Elhagyott az, ki könnyet vet sírodra,
Eltűnt az éjszaka elnémult nyugsága,
Elveszett belőle a bús reggel magánya,
Eltűnt a vadlélek elhitt fiatalsága…
Eltűnt a hajnal, a békét hozó,
Elveszett (rém)álmokat simogató,
Eltűnt a fohász, miben hittél olykor,
Elhagyott az Úr, kitől kértél sokszor,
Eltűnt a másnapok újuló válsága,
Elveszett belőlük a szürkeség varázsa,
Eltűnt és nem maradt, csak az élet maradványa…
Ha egy napon majd magadba nézel,
Meglátod mi a valóság,
Az élet ránca megláncolt téged,
S más arc néz majd vissza rád…
Eltűnt mindaz, mi fontos volt számodra,
Elveszett már, mi gyógyír volt kínodra,
Eltűnt oly’ rég, az a megsárgult emlékkép,
Elhagyott az, kivel életed széttépnéd,
Eltűnt az ősz, zord tél maradt örökre,
Elveszett életed, szél tépte évekre,
Eltűnt belőle, mi fény volt az éjjelben…
Eltűnt minden, miért még érdemes lett volna,
Elveszett az is, ami nem létezett soha,
Eltűnt a múlt, s vele együtt a jelen is,
Elhagyott az, kivel közös jövöd már nincs,
Eltűnt a Hold, se vele együtt a csillagok,
Elveszett énképed, most végleg elhagyott,
Eltűnt örökre, oly’ rég’ csak erre vágyott…
|
||||
5. |
Emlékhullás
10:09
|
|||
|
Volt, hogy kísért a múlt, felém kiállt,
S én hallottam sóhaját…
Volt, hogy már nem jutott, de elfogadott,
S belőlem kínt lopott…
Volt, hogy az lett a rossz, vagy az lett a jó,
Mit elhallgatott a szó…
Volt, hogy tépett a szél, vihar tombolt,
Mi elmosta a holnapot…
Vártam az éjjelt az erdők felett,
De mindig hajnal lett, s indulnom kellett,
Most úgy hull az eső, mint búsult emlékzápor,
Hamvaim, emlékim, szél viszi oly’ távol…
Teltek elmúltak az elveszett évek,
Olykor még fáj, ha néha visszanézek,
Most minden életmúltam lelkembe jelet karcol,
Mert ki szembeszáll magával, a múltjával megharcol…
Volt, hogy szakadt a szív, eltépett világ,
Eldúdolta gyászdalát…
Volt, hogy reám szakadt, keresztutak,
Írták a sorsomat…
Volt, hogy máshol talált, a kihűlt magány,
S arcán a bánat várt…
Volt, hogy eltűnt a múlt, hamuvá lett,
Örök csendbe tévedett…
|
||||
6. |
Outro
02:08
|
|||
WitcheR Hungary
Atmospheric black metal from Hungary!
If you like WitcheR, you may also like:
supported by 22 fans who also own “Boszorkánytánc”
NONE a opéré un virage dans Where Life Should Be et ça se confirme davantage dans Damp Chill of Life. Le temps des métaphores est révolu : l'humidité froide, c'est celle des larmes qui coulent sur le visage à cause de la dépression. Tout pleure dans cet album : les guitares typées DSBM grésillent, les solos ("The Damp Chill of Life", "It's Painless To Let Go") sont liquides et coulent, les voix prennent à la gorge ; même le piano, étranglé par les sanglots ("Cease"), est aphone. Insoutenable...
go to album
supported by 21 fans who also own “Boszorkánytánc”
"La mort n'existe ni pour les vivants ni pour les morts" écrivait Épicure et ça reste toujours vrai : personne ne peut en faire l'expérience — sauf NONE, formation américaine qui en a fait son leitmotiv. Les membres du groupe sont inconnus et son premier album n'a pas de nom ; même le paysage sur la pochette est vaporeux. Si le DSBM est déjà d'une tristesse funèbre qui serre le cœur, les passages atmosphériques donnent à entendre les âmes en peine de l'autre côté du voile. Un début magistral...
go to album
Life has gone on long enough
by NONE
supported by 21 fans who also own “Boszorkánytánc”
On ne frappe pas un homme à terre : c'est ce que dit la règle mais NONE a déjà prouvé qu'il ne les suivait pas et si son album éponyme retirait toute perspective de béatitude spirituelle, Life has gone on long enough, son deuxième opus, nous interdit l'accès au bonheur terrestre. La vie n'a aucune substance et la production plus distante le confirme. Le DSBM s'empare de textures sonores blues, mettant en relief une dépression urbaine. Les cris partent en fumées : ne restent que les pleurs...
go to album
Beyond The Palest Star
by VORGA
featured on Bandcamp Radio Mar 29, 2024
go to album
Wind, Breeze, or Breath
by STARER
Another scorcher from the phenomenal one-man black metal outfit STARER, with mind-flaying riffs and eerie tremolo-picked melodies.
go to album
The second part of a symphonic black metal epic in which the dead rise and wreak havoc on humankind.
go to album
The Degenerate Era
by Mesarthim
supported by 17 fans who also own “Boszorkánytánc”
Its deep, clear, majestic, cold and warm in one. Amazing stuff!!!
go to album
