1. |
Intro
01:50
|
|||
2. |
A születés koporsója
09:10
|
|||
|
A születés koporsója
Soha véget nem érő fájdalmas órák,
Elfeledve telnek múló percek, s éjszakák,
De hiába feledtem, csak csend gyűlik felettem,
A keserves bánatot magamba temettem…
A vén idő hallgat, ha a csend lett az úr,
Jövőt szül mindig a megfakult múlt,
De hiába születtem, el sosem feledtem,
Hogy egyetlen életem a sors írja helyettem…
Ha életet adsz…
Az elmúlás bús lángjának létét táplálod…
Ha halált temetsz…
Éltető hamvakat szórsz a születés koporsójába…
Nehéz a fának is gyökerek nélkül létezni,
Az öreg fájdalmat sajátként szeretni,
De hiába szerettem, mindig csak temettem,
Mert gyásszal kibélelt koporsóban születtem…
Ha tudnám, hogy kapnék még ismét egy új napot,
Nem várnám félve az elárvult holnapot,
De hiába vártam, csak a félelmet találtam,
Hogy halált adok annak, kinek az életet szántam…
2013.december
|
||||
3. |
Eltemettelek
11:47
|
|||
|
Eltemettelek
Elnémult a rengeteg,
A régi mosolyt már sehol sem lelem,
A reszkető homályon át
Ködbe veszett tekintetem,
Várva, hogy újra eltemessem…
A végtelenben már néha,
A keresztutak is szomorún ölelkeznek,
Megfakult emlékekként
Irányt mutattak lépteimnek,
Melyek porból születve porrá lettek…
Hiába telik el úgy nap-nap után,
Hogy emléked halványul az élet horizontján,
Mert magamban mélyen eltemettelek,
De elfeledni én, soha el nem feledtelek…
Százszor is visszasírnám,
Ha egyetlen percre álmod őrizhetném,
Ha a hajnal úgy találna rám,
Hogy közben újra elhihetném,
Hogy minden olyan lehet, mint rég…
De nem tudok már hinni,
Nem tudom elhinni őszintén,
Hogy a belém égett emlékekből
Újra megszülethetnék,
Mert mi elmúlt, örökre véget ért…
2014. január
|
||||
4. |
Az emlékek örökké élnek
10:20
|
|||
|
Az emlékek örökké élnek
Szó nélkül léptetek
Az elmúlás útjára,
Emlékekbe taszítva,
Bánatot hagyva hátra…
Arcotok is eltűnt volna
A ködben már réges-rég,
Ha nem maradt volna rám
Pár megfakult régi kép…
Mondd, hogy visszakapom még
Az elmúló éveket,
Melyek úgy tűnnek most,
Hogy örökre elvesztek…
Mondd, hogy kapok majd még,
Újabb emlékeket,
Melyeket vigyázva
Síromig őrizhetek…
Az emlékek örökké élnek,
S a remény, hogy egyszer még visszatértek,
Mert nem minden könny keserű,
Mert nem minden gyász fájdalma könnyű,
De az emlékek örökké élnek,
S tudom, hogy egyszer még visszatértek…
Eltemetem arcomat,
Ne lásd, hogy fáj nekem,
Az elveszett órákra
Most némán emlékezem…
Nem tudtam búcsúzni,
S most nem tudom elhinni,
Hogy nektek már soha többé
Nem tudom ezt elmondani…
Bár visszakapnám még
Az elmúló éveket,
Melyek úgy tűnnek most,
Hogy örökre elvesztek…
Bárcsak kaphatnék még
Újabb emlékeket,
Melyeket vigyázva
Síromig őrizhetek…
2014.január
|
||||
5. |
Átkot szór a szél
10:05
|
|||
|
Átkot szór a szél
Több ezer éjszaka született újjá az átkozott Hold fényében,
S több ezer hajnal vált örök börtönné a szürkévé fagyott ködben,
Eközben az élettől haldokolva, némán peregtek a percek,
S a múló időt hiába felejted, lesz mikor téged felednek…
Gyászold meg most a csend hatalmát, a nehezen kimondott szót,
S hidd csak el, hogy miben őszintén hittél, az nem a te sorsod volt,
Közben gyűlölheted az igazat szólót, az örök hit próféciáját,
De ne feledd el az utolsó percet, mi eltörli mindenki álmát…
Égj bűneidért, hamvadj, pusztulj keservben,
Nem hittél, s átkot szór most a szél…
Bűneidért hamvadj, pusztulj hitetlen,
Már hinnél, de átkot szór most a szél…
Csalódj a hazugság gyötrelmében, higgy a bánat igazában,
S éld meg a létezés minden fájdalmát, szüntelen őszinte gyászban,
Közben kérdezd meg miért, miért mennek el, kik első lépteid őrizték,
S miért múlik el minden pillanat, miket magadban öröknek elhittél…
Mindenki haldokol ebben a létben, tettei keresztjét hordozva,
S minden perccel megrövidül az út, mit kijelöltek számodra,
Ezért élj meg úgy minden napot, hogy holnap már lehet messze leszel,
Nem ébreszt fel egy újabb reggel, mert az éjszaka örökre altatott el…
2014.február
|
||||
6. |
Csendes domb
07:37
|
|||
|
Csendes domb
Rothadó tetemek émelyítő bűze lengte be a keresztutat,
Miközben az üvöltő szél tépte kegyetlen az ágakat,
Melyek úgy lengtek a sötétben, mint amikor a holtak ébrednek,
Kik a temetői ködben csendesen, egy más világról énekelnek…
Az ágak homályából némán egy halott, árnyékjárta rém figyelt,
De a faóriások dühös dalaitól még ő is fájón rettegett,
A félelemből megszülető gyűlölet azonban mégis vérszomjat talál,
S ha most mindannyian halottak vagyunk, akkor ő maga lehet a halál…
A világ rozsdában rothad el,
Rettegés ébred az éjszakában,
A kínok között a remény várhat,
Ha csendes dombon temet el a bánat…
Már csak kósza pillanatok emlékeztetnek a nyomorult életre,
Vétkekből elvetélt rémálmok kísérnek megkísértetve,
Hangok, megfakult pillanatok, s az elmúlás a ködfátyol mögött,
Talán mindenki együtt hajtott fejet a végzet hóhéra előtt…
Sötét lett, mintha egyszerre összegyűlt volna minden éjszaka,
Már hiába menekülnél el, a tisztítótűz elől nincs hova,
S ha majd üvöltő szirénák törik meg keserves lépteid neszét,
Csak azt kívánod majd magadban, hogy bárcsak újrakezdhetnéd…
|
||||
7. |
||||
WitcheR Hungary
Atmospheric black metal from Hungary!
If you like WitcheR, you may also like:
supported by 25 fans who also own “Csendes domb”
NONE a opéré un virage dans Where Life Should Be et ça se confirme davantage dans Damp Chill of Life. Le temps des métaphores est révolu : l'humidité froide, c'est celle des larmes qui coulent sur le visage à cause de la dépression. Tout pleure dans cet album : les guitares typées DSBM grésillent, les solos ("The Damp Chill of Life", "It's Painless To Let Go") sont liquides et coulent, les voix prennent à la gorge ; même le piano, étranglé par les sanglots ("Cease"), est aphone. Insoutenable...
go to album
Life has gone on long enough
by NONE
supported by 25 fans who also own “Csendes domb”
On ne frappe pas un homme à terre : c'est ce que dit la règle mais NONE a déjà prouvé qu'il ne les suivait pas et si son album éponyme retirait toute perspective de béatitude spirituelle, Life has gone on long enough, son deuxième opus, nous interdit l'accès au bonheur terrestre. La vie n'a aucune substance et la production plus distante le confirme. Le DSBM s'empare de textures sonores blues, mettant en relief une dépression urbaine. Les cris partent en fumées : ne restent que les pleurs...
go to album
supported by 22 fans who also own “Csendes domb”
What an impressive piece of black metal. This one-man hurricane is pure art. Sgah‘gahsowáh creates an haunting atmosphere. He puts so much soul in his music.
go to album
Beyond The Palest Star
by VORGA
featured on Bandcamp Radio Mar 29, 2024
go to album
Wind, Breeze, or Breath
by STARER
Another scorcher from the phenomenal one-man black metal outfit STARER, with mind-flaying riffs and eerie tremolo-picked melodies.
go to album
The second part of a symphonic black metal epic in which the dead rise and wreak havoc on humankind.
go to album
supported by 20 fans who also own “Csendes domb”
"La mort n'existe ni pour les vivants ni pour les morts" écrivait Épicure et ça reste toujours vrai : personne ne peut en faire l'expérience — sauf NONE, formation américaine qui en a fait son leitmotiv. Les membres du groupe sont inconnus et son premier album n'a pas de nom ; même le paysage sur la pochette est vaporeux. Si le DSBM est déjà d'une tristesse funèbre qui serre le cœur, les passages atmosphériques donnent à entendre les âmes en peine de l'autre côté du voile. Un début magistral...
go to album
