1. |
Intro
01:44
|
|||
2. |
Egyedül
09:18
|
|||
Egyedül
Kárhozó lélekként süvöltött az őszi szél,
Ajkain vérző szavakkal egy álomról mesélt,
Mikor halott szemébe néztem, ragyogó fekete gyöngyökbe,
Sötétség vette körül, magányos álmokba temetve…
Fagyott éjszakák szülték néma bánatát,
Az erdők felett hallottam kínzó sikolyát,
Már egyetlen szomorú könnycsepp sem adhat életet a létnek,
S az összes halott emlék is, csak múlását a szépnek…
Ha lelkének lángja még mindig égne,
Ha újra az én szemeimbe nézne,
Magányomban üvölteném belül,
Hogy mennyire fáj az éjszaka egyedül…
Kerestem végtelen ködben, a sötét ég alatt,
De csak álmokat találtam, ami még megmaradt,
Most üres szobákban álmodom tovább azt, ami rég’ elveszett,
Mert magamat gyűlölni talán, de magamnak hazudni nem lehet…
Csillagok vezették léptem a magánynak útján,
Láttam kihűlt testét, végleg itt hagyott tán,
Egyedül az árnyéklétben, egyedül a teremtésben,
Egyedül az én utolsó, magányos perceimben…
|
||||
3. |
Néma gyász
07:31
|
|||
Néma gyász
Még élt a csendben a bánat,
Még belül dalolt a kín,
Haragom megfagyott a létben,
Mikor angyali szárnyakon,
Gyönyörű magányom,
Néma gyászt ígért…
Testemet tépte a szél,
A gyűlölet vihart akart,
Oszló hangomat kérte az ég,
De a jelennek lánca,
S a múlt magánya,
Csak néma gyászt szavalt…
Elmúlik egyszer a magányos pillanat,
Üvöltve tépném ki szívemből arcodat,
Múlttá lesz mindig a jelen volt pillanat,
Emléked tűnik, de a néma gyász megmarad…
Már nem vár rám a holnap,
Már nem vár rám az álom,
Fájón tekintek most az égre,
De a csillagok között,
A néma gyász örök,
S már emlékét sem találom…
Minden elmúlt bennem,
Minden üres, kietlen,
Emlékképed a messzeségben,
Miért keresem,
Mikor a puszta létben,
Néma gyászt ígértem?
|
||||
4. |
Esőnap
08:56
|
|||
5. |
||||
Keresztúton…
Megőrjítenek az árnyak, hangjuk emésztő bánat,
De sikolyom némán süvít, az éjszaka magányában...
Kihűlt hajnalok ölén, az elmúlt idők álmát,
Csonkig égették a gyertyák, fényük megkopott már…
Semmi sem törheti meg, a lelkemen nyugvó átkot,
Kötélen megfeszülve, így látom a rút világot…
De mindig jött új holnap, mindig maradt remény,
Hogy láncaimat letépjem, az árnyéklét peremén…
A völgyek már ködben úsznak,
Az erdők csak téged hívnak,
A szél csendje füledbe súgja,
Hogy nem fordulhatsz vissza!
Mert kínoz a létnek átka,
Az éjfél hozott keresztútra,
Hamvakat szórj démonaidra,
Se ne nézz többé vissza!
Egy halott éjszaka volt, mikor szívemre szakadt a múlt,
De az erdő reményárnya, újra jövőt adott…
Fájdalom kísérte útját, csend lépteinek zaját,
Mélyen a lelkembe látott, s értettem némaságát…
„Mert kínoz a létnek átka, az éjfél vigyen keresztútra,
Ott hamvakat szórj démonaidra, se ne nézz többé vissza…
Mert nincs jövője annak, akinek múltja sincs,
De a múltban élni átok, s kiút belőle nincs…”
|
WitcheR Hungary
Atmospheric black metal from Hungary!
Streaming and Download help
If you like WitcheR, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp