1. |
Elvágyódás
01:50
|
|||
2. |
A születés koporsója
09:10
|
|||
A születés koporsója
Soha véget nem érő fájdalmas órák,
Elfeledve telnek múló percek, s éjszakák,
De hiába feledtem, csak csend gyűlik felettem,
A keserves bánatot magamba temettem…
A vén idő hallgat, ha a csend lett az úr,
Jövőt szül mindig a megfakult múlt,
De hiába születtem, el sosem feledtem,
Hogy egyetlen életem a sors írja helyettem…
Ha életet adsz…
Az elmúlás bús lángjának létét táplálod…
Ha halált temetsz…
Éltető hamvakat szórsz a születés koporsójába…
Nehéz a fának is gyökerek nélkül létezni,
Az öreg fájdalmat sajátként szeretni,
De hiába szerettem, mindig csak temettem,
Mert gyásszal kibélelt koporsóban születtem…
Ha tudnám, hogy kapnék még ismét egy új napot,
Nem várnám félve az elárvult holnapot,
De hiába vártam, csak a félelmet találtam,
Hogy halált adok annak, kinek az életet szántam…
2013.december
The Coffin of Birth
Never-ending painful hours,
Forgotten minutes and nights passing by,
Despite I forgot, silent gathers around me,
This bitter sorrow I have buried in me…
The old time is mute, when the silence is dominant,
The faded past always gives birth to the future,
I was born in vain, I could never forget
That fate writes my only life and not me…
If you give life…
You just feed the blue flame of passing…
If you bury death…
You saw life-giving seeds in the coffin of birth…
It is difficult for a tree to exist without roots,
To love the old pain as its own,
However, I loved in vain, I always just buried,
As I was born into a coffin filled with grief…
If I knew, I would get another new day,
I would not wait in fear for the orphaned tomorrow,
However, I waited in vain finding just fear,
Giving just death to the one for whom I meant life…
December 2013
|
||||
3. |
Eltemettelek
11:47
|
|||
Eltemettelek
Elnémult a rengeteg,
A régi mosolyt már sehol sem lelem,
A reszkető homályon át
Ködbe veszett tekintetem,
Várva, hogy újra eltemessem…
A végtelenben már néha,
A keresztutak is szomorún ölelkeznek,
Megfakult emlékekként
Irányt mutattak lépteimnek,
Melyek porból születve porrá lettek…
Hiába telik el úgy nap-nap után,
Hogy emléked halványul az élet horizontján,
Mert magamban mélyen eltemettelek,
De elfeledni én, soha el nem feledtelek…
Százszor is visszasírnám,
Ha egyetlen percre álmod őrizhetném,
Ha a hajnal úgy találna rám,
Hogy közben újra elhihetném,
Hogy minden olyan lehet, mint rég…
De nem tudok már hinni,
Nem tudom elhinni őszintén,
Hogy a belém égett emlékekből
Újra megszülethetnék,
Mert mi elmúlt, örökre véget ért…
2014. január
I Buried You
All got silent,
Cannot put my old smile on anymore,
Through the shivering gloom
I stared into the fog,
Waiting to bury her again…
Sometimes even in infinity,
Crossroads sadly embrace each other,
As faded memories
Guided my steps,
Which were born from ashes and turned to dust…
It does not matter that day after day
Your memory fading away on the horizon of life,
As I buried you deeply in me,
But I never ever forget you…
I would give everything,
If I could guard your dream just for a minute more,
If dawn would find me
Believing
That everything could be the same again…
However, I can believe no more,
I truly cannot believe
That from the memories burnt in me
I could reborn,
As what is past, is gone for good…
January 2014
|
||||
4. |
Az emlékek örökké élnek
10:20
|
|||
Az emlékek örökké élnek
Szó nélkül léptetek
Az elmúlás útjára,
Emlékekbe taszítva,
Bánatot hagyva hátra…
Arcotok is eltűnt volna
A ködben már réges-rég,
Ha nem maradt volna rám
Pár megfakult régi kép…
Mondd, hogy visszakapom még
Az elmúló éveket,
Melyek úgy tűnnek most,
Hogy örökre elvesztek…
Mondd, hogy kapok majd még,
Újabb emlékeket,
Melyeket vigyázva
Síromig őrizhetek…
Az emlékek örökké élnek,
S a remény, hogy egyszer még visszatértek,
Mert nem minden könny keserű,
Mert nem minden gyász fájdalma könnyű,
De az emlékek örökké élnek,
S tudom, hogy egyszer még visszatértek…
Eltemetem arcomat,
Ne lásd, hogy fáj nekem,
Az elveszett órákra
Most némán emlékezem…
Nem tudtam búcsúzni,
S most nem tudom elhinni,
Hogy nektek már soha többé
Nem tudom ezt elmondani…
Bár visszakapnám még
Az elmúló éveket,
Melyek úgy tűnnek most,
Hogy örökre elvesztek…
Bárcsak kaphatnék még
Újabb emlékeket,
Melyeket vigyázva
Síromig őrizhetek…
2014.január
Memories Forever Live
I step without a word
On the path of passing,
Pushed into memories,
Leaving grief behind…
Your faces would vanish
In the mist long ago,
If I would not inherit
Some faded old photos…
Tell me, I will get back
The passing years,
Which look like gone
For good…
Tell me, I will get
New memories,
Which I can carefully take
To the grave with me…
Memories forever live,
And the hope that once you all return,
Because not all tears are bitter,
Because not every grief’s pain easy to take,
But memories forever live,
And I know one day you all return…
I bury my face,
You cannot see how much that hurts,
For the lost hours
Now I silently remember…
I could not say good-bye,
And now I just cannot believe
That there never will be
A chance to tell you this…
I wish I could get back
The passing years,
Which look like gone
For good…
I wish I could get
New memories,
Which I could carefully take
To the grave with me…
January 2014
|
||||
5. |
Átkot szór a szél
10:05
|
|||
Átkot szór a szél
Több ezer éjszaka született újjá az átkozott Hold fényében,
S több ezer hajnal vált örök börtönné a szürkévé fagyott ködben,
Eközben az élettől haldokolva, némán peregtek a percek,
S a múló időt hiába felejted, lesz mikor téged felednek…
Gyászold meg most a csend hatalmát, a nehezen kimondott szót,
S hidd csak el, hogy miben őszintén hittél, az nem a te sorsod volt,
Közben gyűlölheted az igazat szólót, az örök hit próféciáját,
De ne feledd el az utolsó percet, mi eltörli mindenki álmát…
Égj bűneidért, hamvadj, pusztulj keservben,
Nem hittél, s átkot szór most a szél…
Bűneidért hamvadj, pusztulj hitetlen,
Már hinnél, de átkot szór most a szél…
Csalódj a hazugság gyötrelmében, higgy a bánat igazában,
S éld meg a létezés minden fájdalmát, szüntelen őszinte gyászban,
Közben kérdezd meg miért, miért mennek el, kik első lépteid őrizték,
S miért múlik el minden pillanat, miket magadban öröknek elhittél…
Mindenki haldokol ebben a létben, tettei keresztjét hordozva,
S minden perccel megrövidül az út, mit kijelöltek számodra,
Ezért élj meg úgy minden napot, hogy holnap már lehet messze leszel,
Nem ébreszt fel egy újabb reggel, mert az éjszaka örökre altatott el…
2014.február
The Wind Blows Curses
Thousands of nights were reborn in the cursed moonlight,
And thousands of dawns turned to prison in the grey frozen mist,
Meanwhile dying from life, minutes run silently,
Forgetting about the futile passing time, you will be also forgotten…
Mourn now the power of silence, the hardly spoken words,
Believe, in what you honestly trusted, was not your fate,
Meanwhile you can hate the one speaks the truth, the prophecy of eternal faith,
However, do not forget that last minute, which erases everybody’s dream…
Burn for your sins, smoulder and perish in bitterness,
You did not have faith and now the wind blows curses…
You infidel, smoulder and perish for your sins,
You would believe now, but the wind already blows curses…
Be disappointed in the agony of lies, believe in the truth of sorrow,
Feel all pain of existence in endless honest grief,
Meanwhile ask why, why they leave who watched over your first steps,
And why all moment pass, which you deeply hoped forever stay…
All are dying in this life, carrying the cross of their acts,
And every minute shortens your way, which was set for you,
So live every day keeping in mind you might be far away by tomorrow,
Next morning do not wake you up, as the night sent you for forever sleep…
February 2014
|
||||
6. |
Csendes domb
07:37
|
|||
Csendes domb
Rothadó tetemek émelyítő bűze lengte be a keresztutat,
Miközben az üvöltő szél tépte kegyetlen az ágakat,
Melyek úgy lengtek a sötétben, mint amikor a holtak ébrednek,
Kik a temetői ködben csendesen, egy más világról énekelnek…
Az ágak homályából némán egy halott, árnyékjárta rém figyelt,
De a faóriások dühös dalaitól még ő is fájón rettegett,
A félelemből megszülető gyűlölet azonban mégis vérszomjat talál,
S ha most mindannyian halottak vagyunk, akkor ő maga lehet a halál…
A világ rozsdában rothad el,
Rettegés ébred az éjszakában,
A kínok között a remény várhat,
Ha csendes dombon temet el a bánat…
Már csak kósza pillanatok emlékeztetnek a nyomorult életre,
Vétkekből elvetélt rémálmok kísérnek megkísértetve,
Hangok, megfakult pillanatok, s az elmúlás a ködfátyol mögött,
Talán mindenki együtt hajtott fejet a végzet hóhéra előtt…
Sötét lett, mintha egyszerre összegyűlt volna minden éjszaka,
Már hiába menekülnél el, a tisztítótűz elől nincs hova,
S ha majd üvöltő szirénák törik meg keserves lépteid neszét,
Csak azt kívánod majd magadban, hogy bárcsak újrakezdhetnéd…
2014. március
Silent Hill
The nauseating stench of rotting corpses permeates the crossway,
While the howling wind cruelly tore the branches,
Which flutter in the dark as the dead wake,
Who in the cemetery fog quietly sing about another world...
From the darkness of the branches, a dead, shadowy monster watched silently,
But even he was terrified by the angry songs of the tree giants,
Hate born of fear, however, still finds bloodlust,
And if we are all dead now, then he can be death himself...
The world rots in rust
Terror wakes in the night,
Amidst the pain, hope can wait,
If sorrow buries you on a silent hill…
Only stray moments remind me of the miserable life,
Nightmares born from miscarried sins following me, tempting,
Voices, faded moments, and passing behind the veil of fog,
Perhaps everyone bowed together before the executioner of doom...
It became dark, as if all the nights had gathered at once,
You would escape in vain, no hide from purgatory,
And when howling sirens break the silence of your bitter steps,
You will just deeply wish you could start all over again…
March 2014
|
||||
7. |
WitcheR Hungary
Atmospheric black metal from Hungary!
Streaming and Download help
If you like WitcheR, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp